Sziasztok!
Tudom, és bocsánatot is kérek, a blog végét sajnos nagyon csúnyán elhanyagoltam….:( Nem ez volt a tervem, de az utolsó pár hónapban épp, h annyi időm volt, h az email-jeimet csekkoljam, és h még néha anyukámékkal beszéljek 1-2 szót.
Azóta már itthon vagyok, élvezem az itthoni levegőt, ami nyílván elsőre (amellett, h borzalmasan örülök, h látom a családomat és barátaimat) nagyon nehéz volt! Nekem sosem volt gondom az időeltolódással, amikor hazajöttem látogatóba tavaly, akkor is 1 napomba telt, de most valahogy kellett 2 hét… Az az érzésem, h először sajnos nem akartam átállni, de most már egyre jobban érzem magam, kezdek berendezkedni újra a lakásba, és hát milyen furcsa, h az ember leél valahol 24 évet (vagyis nekem inkább 19 Pest miatt) és mikor hazajön hirtelen idegennek érzi magát, de ez szerintem teljesen normális, és persze 1-2 nap kell a beilleszkedéshez :)
Nagyon nehéz, és könnyes búcsúzás volt a családtól…:S Igazából azt mondták, h biztosak benne, h hamarosan látnak engem újra, és azért örülök neki, h 3-nak kifogtam egy ilyen remek családot. Magát MA-t annyira nem szerettem, engem Boston sem fogott meg annyira, mint a többi nagy város, de azért megvolt a maga szépsége, nekem kifejezetten egy antik városnak tűnt :)
Az utolsó hetekben nagyon sokat utaztam. Sajnos már tisztán nem emlékszem rá, de Washington, New York között ingáztam egyfolytában:D
A május például egy totálisan utazó hónap volt, és júliusban az utolsó hetemben is elvitt a család még egy hétre Cape Cod-ra, az óceánhoz, ami egyszerűen lenyűgöző volt! :) Apuka családjának egyik része ott volt, és hihetetlen kedves és aranyos embereket ismertem meg személyükben. 1 hét körülbelül 30 emberrel egy házban, az ember azt hinné úristen h lehet ezt kibírni?? :D De ha jó a társaság, akkor bizony jó a hangulat is! :)))
Ezen az utolsó kiránduláson minden napra jutott valami jó kis program, anyukáék kitettek magukért, h emlékezetes legyen az utolsó utam velük :) Vízipark, bálnales, tenisz, legnyönyörűbb óceánpart, mindenben részem volt! Remekül éreztem magam és ezt el is mondtam nekik, ami nekik mindig jól esik, úgyh jövendőbeli au pair-ek, ha külön megköszönitek az élményeket, látják, h hálásak vagytok, akkor méginkább többet és jobbat akarnak majd nektek adni (nyílván egy normális család esetében). De nagyképűen, pofavágásokkal nem lehet elérni semmit… Az egy dolog, h családtagként kezeljenek, amit ugyebár mi elvárunk, de ugyanakkor nem szabad feledni, h ők a munkaadóink is! Viszont ez ugyancsak egy oda-vissza dolog! Sok család úgy gondolkozik, h jól bánik az au pair-rel, hisz azt akarja, h mindent megtegyenek a gyerekért. Nyílván amelyik szülő csak kirakat babának szülte a gyerekét, azt ez nem érdekli, illetve ha többet akarják, h dolgozzál, akkor is jól bánnak veled, mert nincs idejük a gyerekükre címszóval…
Megérkezett a családhoz Chanal is az új au pair Tájföldről. Szegénynek volt mit tanulnia az biztos, meg még mindig van szerintem… Sajnos az angoljuk nem jó, a vezetésük is borzalmas, viszont tüneményesek a gyerekekkel, és hát mindkét dolog számít. Az utolsó 3 hetet még én is vele voltam, már ő is jött velünk Cape Cod-ra, aminek örülök is hisz már akkor rájöhetett, h ez a család tündéri, és jobban jár ha nem cseszi el!!! :D Próbáltam én is elmagyarázni neki, de sajnos az angolja miatt kellett nekem egy másik tájföldi au pair tolmácsnak… Viszont azt próbáltam megértetni vele, h tudom alig várja, h találkozzon a többi tájföldi au pair-rel, de meg kell tanulnia angolul!!! Hisz ha a szülök nem tudnak vele kommunikálni, nem érzik magukat biztonságban, h ő vigyáz a gyerekre, és akkor nem lesznek vele elégedettek…. Szerintem meg is értette, ráadásul anyukával megbeszéltem, h minden héten egyszer csináljon egy playdate-t Gabriella au pair-ével aki német, h gyakorolja az angolt. Én bízom benne és tudom, h menni fog neki, ezen kívül egy nagyon aranyos, kedves lányról van szó! Mondjuk az meglepett majdnem úgy sírt mint a gyerek mint amikor jöttem el :)
Az utolsó hetekben ugyancsak megnéztünk még Nikivel meg Zsanival NY-ban amit csak lehetett, nagyon jó kis programokat szerveztünk magunknak, megnéztük a Jóbarátok házát, ahol forgatták, az ún Flat Iron épületet, meghát az elmaradhatatlan shopping! :)
Anyukáék nagyszerű búcsúbulit rendeztek nekem, az is felejthetetlen marad! Sokan eljöttek, és hát ez az ami számít! J De aznap este 10-kor indultam NY-ba kocsival, mert el kellett vinnem a bőröndjeimet, mert ha nekem egyszerre kell vinni tuti belehalok J És hát akkor még abba a vasárnapba belefért a Szabadság szobor, hisz megfogadtam magamnak, h anélkül nem hagyhatom el az Egyesült Államokat! :)
Az utolsó 2 hetet Adrival és Ivettel töltöttem! Első hétvégén elmentünk Virginia Beach-re, jól éreztük magunkat, hisz mi mikor együtt vagyunk próbáljuk ezt véghez vinni, nem pedig másokkal foglalkozni! :) Fürcsiztünk egy nagyot, fagyiztunk egy nagyot, és táncoltunk egy nagyot szombat este! :)
Következő hétvégét pedig Észak-Karolinában, első évem színhelyén töltöttük :) Pénteken indultunk, de a dugó miatt sajnos nem úgy érkeztünk ahogy akartuk, kb 5 órával később…:S Lisa host családjánál aludtunk, sokat beszélgettünk a host apjával, aztán másnap mentünk az első host családomhoz, akikkel azért nagyszerű volt találkozni, de realizáltam, h semmi nem változott… Jaj és hát azén kis Max-em, kint várt rám a teraszon és szaladt hozzám, amikor megérkeztem :))) Ő és Campbell volt a 2 nagy kedvencem az biztos! :)))
Aznap gyorsan átöltözünk és mentünk Claudia esküvőjére, mert meghívott és hál istennek nem volt gond, h a lányokat is vittem. Huuu gyerekek olyan jót mulattunk, sztem ezzel Adri meg Ivett is így van, nekem nagyon tetszett, és hát óriásit táncoltunk! :)
Aztán mentünk a családhoz lefürödtünk, átöltöztünk és mentem találkozni Krisztivel, és utána még Samira-val is, ami persze annyira nem akaródzott, de tudta, h ott vagyok, aztán minek szítsam a tüzet… Ő semmit nem változott, a tánca még undorítóbb, a 2 csaj le volt döbbenve, főleg Adir aki alá folyamatosan alátáncolt :D A Library-ben voltunk, meg persze átmentünk a Players-be is, és itt is azt realizáltam, h semmi nem változott. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a zene, ugyanaz a DJ, ahh ugyanaz a hely! :) És hát ez így jó ahogy van!
Viszont engem ráébresztett, h itt az idő ettől elbúcsuzni. Hoztam egy döntést, hisz én is megpróbálhattam volna az F1-es vízummal kint maradni, de hát akkor családot találni megint, és sajnos nekem már a babysitter-kedés sem megy… Itt az idő váltani, ami nagyon nehéz, te jó Isten nem gondoltam volna, h ennyire az lesz! Hisz persze h visszavágyok! De sajnos fel kell nőnöm és el kell kezdenem az életemet, az állandó bulizásnak véget kell vetni :)
Magyar idő szerint 19-én csütörtökön reggel 9-kor érkeztem haza, és vasárnap visszatértem Debrecenbe, oda ahonnan annak idején indultam :)
Legyen ez a végszó! Köszönöm szépen mindenkinek aki olvasta a blogomat és aki támogatott és kommentelt! :) Jövőbeli au pairek-nek nagyon sok sikert és kitartást kívánok, mert az kell! És aki a véleményemre kíváncsi, annyit még megosztok, h ez volt életem legjobb döntése, semmit nem bántam meg! 2 évig buliztam, rengeteg barátot szereztem, beutaztam Amerikát, és ezt már senki és semmi nem veheti el tőlem! Szóval aki a döntés előtt áll, annak HAJRÁ, ne hagyjátok veszni! :)
Aztán akik élőben is ismernek, remélem összefutunk hamarosan! :)
Sok puszi Mindenkinek!
